Állatok világnapja: Magyarország SZOMORÚ ÜNNEPE

Persze, most a sok „jajjdeszeretem” a kutyám poszt között mi leszünk az ünneprontók, a rosszak, azok, akik mindig negatívan látják a dolgokat. Sajnos ez nem nézőpont kérdése, a dolgokat NEM negatívan látjuk, hanem a dolgok NEGATÍVAK. Legalábbis Magyarországon, mert ha az ember Ausztriába, Szlovéniába, Horvátországba indul, akkor az ott tapasztaltakat nyugodtan felfoghatja tanulmányútnak. Felelős állattartásban is… Merthogy ez a bűzös pöcegödör hely, amit mi a hazánknak hívunk, egy rakás állatkínzó, ridegtartó, potenciális bűnöző otthona is. Ezek azok az „emberek”, akik a kutyáikat húsbavágó fél méteres láncra verik, akik ütik, vágják őket, és akik jó eséllyel hamarosan már nem csak állatra támadnak majd.

És ez az az ország, ahol az emberek többsége (akik egyébként tök normálisnak tartják magukat) mindezt csendben nézi, tűri, és ezzel paradox módon támogatja is, mert ugye, ami nem vele történik, azzal nincs dolga… Meg hát, különben is, más dolgába avatkozni? Azzal csak nekem lehet rossz, én üthetem meg vele a bokám. De cserébe legalább kitesz majd egy képet a kutyájával a Facebookra, hogy „Boldog Állatok Világnapját, Buksi”, mert ugye azt mindenkinek látnia kell, hogy mekkora állatvédő… És ez az eszmefuttatás nagyon jól le is írja, miért egyre élhetetlenebb hely Magyarország. Itt minden csak a látszatról, a külsőségekről szól. Meredek lesz, de még azt is le merjük fogadni, hogy sokan csak azért tartanak, vagy fogadnak örökbe kutyát, hogy a szomszédság, vagy épp a közvetlen család, netán a social media előtt tetszeleghessenek vele.

Igazi állatszeretetnek sajnos nyoma sincs, mert ha lenne, az egyre szaporodó cukiskodó posztok helyett EGYRE APADÓ kínokat, és EGYRE KISEBB kihasználtságú menhelyeket, egy GONDOLKODÓ, érző, FELELŐS, tenni akaró TÁSADALMAT látnánk.

Boldog Állatok Világnapját…