Baja: Béla kutya SZOBROT KAPOTT

Béla sztorija egy igazán szomorú történet, mondhatni egyfajta magyar Hachiko story. Őt és testvérét nyolc-kilenc hónapos korukban tették utcára, mert az akkori gazda inkább a macskáit preferálta, akiket Béla nem.  A kutya kezdetben a Tóth Kálmán szobor melletti fenyőfa alá vette be magát, és hiába is próbálkoztak többen az örökbefogadásával, neki sehol nem volt maradása. Végül így lett Béla mindenki kutyája, Baja szimbóluma. Béla kutyusnak kialakult napirendje volt, betért várótermekbe, gyakorta megfordult a helyi postánál is, ahol szintén megpihent, délelőttönként az asztalok alá bújva szunyókált.

Ebédidőben az éttermek és áruházak környékén folytatta az útját, hátha csurran-cseppen neki valamilyen finomság. Előfordult, hogy kilátogatott a húsgyárhoz is, sőt, a munkásokat szállító buszon is visszatérő vendég volt. Igazai bajaiként pedig szerdán és szombaton a piacra is kijárt!

Ugyan Béla még a közlekedési szabályokat is megtanulta, és sosem ment át a piros lámpán, mégis egy autó okozta a vesztét. A város kutyáját 1999 júniusában elgázolták, a feje akkora ütést kapott, hogy az életét már nem lehetett megmenteni. A Bajaiak az iránta érzett tiszteletből közösségi gyűjtést indítottak, hosszú idő után ebből sikerült megvalósítani a kutyus szobrát.  

Tölgyesi-Poós Anna szobrászművész alkotása nem csupán tisztelgés Béla előtt, de egy fontos jelkép is: A bajaiak szeretik, tisztelik, óvják az állatokat.