ELHUNYT APOLLÓ, a „szlovák Hachiko”

Apollo története kevésbé ismert, pedig a kiskutya hosszú élete során rettentően sok dolgon keresztülment. Kölyökként Ausztriából, a Dunán sodródva, egy nagy farönkön érkezett meg Pozsonyba, ahol kikötői munkások az Apolló híd alatt kimentették. Ezzel a biztos haláltól menekítették meg, enni és inni adtak neki. A brigád egy darabig még a gondját viselte, de a munkájuk végeztével elhagyták a kikötőt, és valamiért nem tudták, vagy nem akarták magukkal vinni a mentvényüket.

A kutyus viszont maradt a Duna partján, és kitartóan várta, hogy majd visszatérnek érte a megmentői. Egy idő elteltével az eb már a környék megszokott képéhez tartozott, akit az arrafelé dolgozó jószándékú emberek, taxisok etettek - utóbbiak még kutyaházat is eszkábáltak neki. Ő tőlük származik a neve is, melyet a szőrmók a híd után kapott. Apolló egy idő után nekiindult Pozsony felfedezésének, de a következő tizenhárom esztendőben gyakran visszatért a hídhoz, mintha keresne ott valakit, vagy az eltűnt gazdikat várná…

2017-ben a történetét felkapta a helyi sajtó is, így az ügye nagy nyilvánosságot kapott, melynek hatására önkéntes állatvédők vették őt a szárnyaik alá. Állatorvos elé került, szerencsére még éppen időben, ugyanis a diagnózis szerint már nem biztos, hogy túlélt volna egy újabb telet. Az öreg kutya szívbeteg volt, testében daganatokat is találtak, ezért azonnal megműtötték, és egy idős állatok gondozására szakosodott, Trencsén közeli menhelyre szállították. Az utolsó hét évét itt töltötte, Jana Útla Lahutová gondozó elmondása szerint sok-sok szeretetben és boldogságban, mielőtt néhány hete a kicsi fénye végleg ki nem hunyt…

Pozsony leghűségesebb kutyája gyönyörű kort ért meg, húsz esztendős volt. Isten nyugosztalja.