„HARCI KUTYA”: A mocsokmédia kedvenc LIKE GENERÁTORA
KUTYATÁMADÁÁÁÁS!! Naponta fossa tele kéjes élvezettel a virtuális teret a komplett magyar média, a kattintások tömkelegéért. Merthogy a magukat szellemi pallósként fennen hirdető „újságírók” nagyon jól tudják, hogy vérben és bélben tapicskolni bizony jó üzlet!
Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne hoznának le valahol olyasfajta bréking „híreket”, amelyek a GÁTLÁSTALAN GYILKOS bull típusú harci kutyák pusztításáról, vérszomjas támadásairól szólnak. Tulajdonképpen, ha objektíven vizsgáljuk, már a holokausztért is az ilyen-olyan bull-terrierek és fajtatársaik tehetők felelőssé. Sőt, az ukrajnai háborúért és a jelenkor gazdasági válságért szintén! Még véletlenül sem az a szakavatatlan, buta tömegember, aki ezeket a tudósításokat kontroll nélkül fogyasztja, aki ezeket a kutyákat a tenyésztés helyett szaporítja, aki társállat tartása helyett bioriasztóként üzemelteti, majd megunva, az utcára teszi őket.
De igaz is, minek kellene mindezzel érdemben foglalkozni, amikor a riogatás sokkal jobb üzlet! A HARCI KUTYA és a KUTYATÁMADÁS pedig olyan behívószavak, melyek bevetésével azonnal lehet pörgetni az algoritmusokat, és velük irdatlan mennyiségű kattintást besöpörni. Mert ne legyenek illúzióink, ez csupán álca, nem más, mint a „köztájékoztatás” étosza mögé bújtatott hergelés. SEMMI nem számít, csak a statisztika, a magas látogatottság, amely jól fest majd, mikor hirdetési felületet akar értékesíteni egy brand, vagy netalán valakiknek bizonyítani akarja, mennyire látogatott a felülete. Ezért folyik ránk a csupa értéktelen, lélektelen, megosztó, nulla dolog az efféle írott, képi, vagy hangot okádó szennycsatornákból.
És nem mellesleg, sajnos, így zajlik a tömegember tömegízlésének kiszolgálása, manipulálása is. Ha a tájékoztatás, hovatovább, a megelőzés lenne a cél, akkor nem egyedüliként írnék le egy ilyen horderejű véleményt. Ha VALÓBAN számítana az, hogy egy kutya MIÉRT, milyen okból támadt rá egy másik állatra, emberre, akkor ezzel kapcsolatosan nem idióta közhelyeket olvasnánk, hanem releváns, hozzáértő emberek véleményét, tanácsát, felhívását, több aspektusból.
Hogy ezzel a hozzáállással egyébként SÚLYOS problémákat mélyítenek tovább, az őket teljesen hidegen hagyja. Nyilvánvalóan nem érdektelenül. Hogy minduntalan ÓCSKA SZTEREOTÍPÍÁKAT erősítenek? Őket ez nem érdekli. Hogy példának okáért az állam által teljesen magukra hagyott állatvédők munkáját (IS) besározzák és ELLEHETETLENÍTIK a köz hergelésével?? Azt pont lesz@rják... Hogy eközben a menhelyek és állatvédő szervezetek roskadoznak a kidobott bull típusú kutyák súlya alatt, mert ennek az álságos tevékenységének az okán ezek az ebek a LEGNEHEZEBBEN ökörbe adhatók? A kérdés abszolút költői. Ezeknek a „sajtótermékeknek” a folyamatos és konzekvens uszítás az egyetlen releváns hajtóerejük.
Ne felejtsük, hogy ugyanez a mocsokmédia volt az, ami annak idején akkora kultuszt gerjesztett a szóban forgó fajtajellegnek, amivel sikerült odáig elérni, hogy mára már Magyarországon a korábban átlagos és jól ismert vizsla, puli, kuvasz, komondor, németjuhász kutyák az abszolút kisebbséget jelentik. Helyette és mellette érkezett egy csomó más fajta, más jellegű, más vérmérsékletű négylábú - köztük a bullok.
És hogy a bull típusú kutyák veszélyesek-e? Nem veszélyesebbek, mint a közkedvelt németjuhász, nem nehezebb természetűek, mint egy kuvasz, nem vérszomjasabbak, mint a dobermannok. Csak akkor, ha rossz kezekbe kerülnek, ha a gazda felkészületlen, gyenge jellem, vagy ami még rosszabb: JELLEMTELEN. Ha ez történik, akkor viszont nem csak a bull, de az összes felsorolt állat ugyanolyan fenyegetést fog jelenteni a környezetére. Viszont az ő NAGY ELŐNYÜK, hogy a sajtó számukra (MÉG…) nem gyártott tudatosan olyan mocsok, szánalmas, emberalatti lehúzó marketinget, mint cikkünk alanyainak.
Mert minden élő, vagy élettelen dolog könnyedén veszélyforrássá válhat a síkhülye buta, vagy épp rosszindulatú ember kezében. Egy jó sofőr alatt bármilyen márkájú autó jó célt szolgáló eszköz, de egy ámokfutónál puszta baleseti potenciál. Egy szerszám a szakember kezében csodákra képes, míg a kóklerében csak rombol.
Nos, kedves „kollégák”… Ugyanez a helyzet a klaviatúrával is.
Nem őszinte üdvözlettel:
Egy újságíró és az ő lábát nyalogató staffordshire „harci” kutyája.