MIT TEHETÜNK AZ ÁLLATKÍNZÓKKAL? ITT A MEGOLDÁS!

„Mit tudnánk tenni az ÁLLATKÍNZÓK ELLEN?” - futunk bele gyakorta a kérdésbe, amelyre általában háromfajta, jellemzően jellegtelen klisé válasz érkezik. Mielőtt ezeket kiveséznénk, érdemes körülírni, kiket is nevezünk állatkínzóknak!

Számunkra nem csupán azok az állatkínzók, akik puszta élvezetből (még leírni is szörnyű) okoznak fájdalmat, vagy pusztulást egy állatnak, de azok is ebbe a kategóriába tartoznak, akik az utcára tesznek, vagy nem méltó módon tartanak egy élőlényt, esetleg nyereségvágyból követnek el, vagy támogatnak hasonszőrű cselekményeket.

Ha az állatkínzók viselt dolgaira terelődik a szó, akkor a köz rögtön az állam felelősségét firtatja, a létező törvények betartatását és az egyén felelősségre vonását, az összes potenciális állattartó rövid pórázon tartását szorgalmazza, valamint erős állatvédelmet kíván. Kvázi teljesen feleslegesen, mert a MA Magyarországában egyik sem fog SOHA megtörténni - legalábbis állami szinten.

Hogy miért? Mert olyan, hogy állatvédelmi törvények betartatása nálunk egyszerűen nem létezett, nem létezik, és belátható időn belül nem is fog létezni. Mi kutyások egyszerűen NEM JELENTÜNK ANNYIT az államnak, hogy érdemes legyen a mi óhajunkat politikai akarattá formálni. Hasonló a helyzet az állatvédelemmel kapcsolatban is. Amit manapság „állatvédelemként” ismerünk, az nem más, mint elhivatott, önfeláldozó, lelkes, semmiféle megbecsülésnek sem örvendő civilek, valamint az általuk erőn felül működtetett szervezetek összessége - bármiféle állami szerepvállalás nélkül.

Tehát a kérdést érdemes ketté bontani: Vagyunk mi, és van az állam.

Miután sikerült megérteni, hogy az államtól csak akkor várhatunk el bármit is, ha erőt mutatunk fel vele szemben, onnantól jön a MI FELELŐSSÉGÜNK. Elég az állandó negatív felfogásból, álljunk végre a sarkunkra! Hogyan tegyük? Ha bárminemű állatkínzást tapasztalunk, ne menjünk el mellette. Árasszuk el bejelentésekkel a rendőri szerveket, egészen addig, amíg nem történik változás. Forduljunk bizalommal az állatvédőkhöz, kutyás társainkhoz, használjuk a közösségi médiát, találjuk meg egymást, és NE HAGYJUK, hogy ezek az „emberek” senkitől sem zavartatva végezhessék alantas cselekedeteiket. 

Az igazi változás BENNÜNK KEZDŐDIK: Egy oldalon állunk, ezért közösítsük ki az ilyen elemeket, és ne csupán a kutyás világból, hanem mindenhonnan. TEGYÜK FÉLRE a sokszor már fájdalmasan buta vitáinkat, FOGJUNK ÖSSZE, sarkalljuk arra az államot, hogy teljesítse a kötelességét, TEGYE A DOLGÁT. Segítsük az állatvédők munkáját! Ha tudjuk, közvetlenül, ha nem tudjuk, akkor a SOCIAL MEDIA EREJÉVEL!

Juttassuk el az üzeneteinket minden zugba, és előbb-utóbb eljön, megtörténik az a változás, amire mindannyian vágyunk. Ha eléggé ERŐSEK és eléggé HANGOSAK vagyunk, ha tudatosan FELÉPÍTJÜK MAGUNKAT, már nem tudnak majd ránk nem fontos bázisként tekinteni.

És LEGFŐKÉPPEN: Mi, kutyások fejezzük be már végre az állandó, OLCSÓ OKOSKODÁST és egymás ócsárolását a kommentmezőkben, hogy az enyém mentett/fajtatiszta, én értek a kutyákhoz, te nem, én jobb ember vagyok, te meg egy senki - és amúgy is, csak kötözködni jöttem… ELÉG VOLT!!

Legutolsósorban pedig ne felejtsük: a bizalom nem EGYOLDALÚ dolog, és nem csupán nekik, politikusoknak jár. Ha nem vesznek minket komolyan, vissza is vonhatjuk tőlük, vagy másokba is fektethetjük AZT.

Tegyük meg!