Te MEGÖLELED a kutyád?

Állítom, hogy akik ezeket a cikkeket írják, még az életükben nem töltöttek el hosszabb időt egyetlen kutya közelében sem. Nem harcoltak meg a figyelméért, nem küzdöttek meg a szeretetéért, nem tanítottak meg neki semmit, és nem tanultak tőle semmit… Csak azt csinálják, amit manapság rendkívül kártékonyan újságírásnak neveznek (ők…): Valamelyik külföldi szaklap kinyit, CTRL+C, CTRL+V, Google Translate, és máris kész a cikk. Náluk ez jelenti azt, hogy „mit gondolunk a világról, meg a kutyákról”. Meg az ÖLELÉSRŐL. Aztán ha ezek a lapok másnap mást írnak, akkor a „szakíró” uraknak majd más lesz a véleményük. Saját ötlet, tapasztalat, identitás sehol.

Hadd segítsek! Nem nagyon van olyan élőlény a földön, amelyik ne igényelné a szeretet ilyen irányú kimutatását. Jó, persze, nem evés közben kell ölelgetni a kutyád. És nem is akkor, amikor a feléledt vadászösztöntől vezérelve hegyezi a füleit. És nem akkor, mikor látod rajta, hogy most nem igényli, hiszen akkor neked sem kellene. De ha egy hosszú nap végén magát szétcsóválva fogad, ha örömében rád ugrál, vagy rád ugrana, amikor a társaságod keresve kéretlenül is hozzád bújik…

Nos, akkor sz@rd le, mit írnak a nagy „szakértők”, és IGENIS ÖLELD MEG a kutyád!