Amit még az ÁLLATKÍNZÁSNÁL IS JOBBAN gyűlölök… MAGÁNVÉLEMÉNY

Tisztázzuk a legelején: Nagyon kevés ilyen létezik (vagy isten lássa lelkem, talán nincs is), de számomra a legförtelmesebb bűn mégiscsak az, ha valaki egy állatot eldob vagy KIDOB.

Bármerre is járjon az ember, minden tele hányattatott sorsú kutyákkal. Vagy a falvakban tengődnek méteres pórázra verve bioriasztóként, vagy degeszre tömött menhelyeken várják reménytelen sorsuk jobbra fordulását. Akinek pedig valami csoda folytán mégsem az előző kettő jut osztályrészül, ők is retteghetnek, hogy mikor kerülnek a gyepmesteri telepre, vagy rosszabb esetben mikor végzik majd valamelyik útszéli árokban. Élve vagy holtan. Merthogy MI, a „teremtés koronái” ennyire becsüljük az ember legjobb barátját.   

Nemrégiben interjúztunk Abebe „BEBE” Danival, aki azt mondta: „Ahogy fut a pokol felé a világnak nevezett vasút, úgy látom és tapasztalom magam körül: A legelső, amiről az emberek lemondanak, azok az állatok…”

Mert van fontosabb, ugye?? Egy új síkképernyős tv, egy nyaralás, vagy valami szar a kocsidba. Meghát különben is az infláció. És amúgy is, átvertek, mert a képen tök cuki volt, de „ez” ITT most összepiszkít mindent, odahugyozik mindenhová és megrágja a bútoraidat, igaz!? Vagy éppen már nagyon idős, beteg. Sokba vannak a gyógyszerei és amúgy is, egész nap csak fekszik, igazából nézni sem bírjuk. Mindenkinek könnyebb lesz, ha már nem lesz itt. Hát mit tesz ilyenkor az „ember”: Visszaviszi oda, ahonnan hozta. Ja, várj… Látták a szomszédok, ismerik a menhelyet, ez így ultra gáz lenne. Majd azt mondjuk: ELVESZETT.

És az ítélet már meg is született, apu beül a kocsiba, elhajt a legelső kietlen kereszteződésig és ott szélnek ereszti a család „bűnös” kedvencét. És mint aki jól végezte dolgát, kis bűntudattal ugyan, de másnap újra bemegy dolgozni, újra felelős munkát végez, újra gyermeket nevel és ÚJRA PRÉDIKÁL az erkölcsi piadesztálról. Nos, ahogy az állatkínzás esetében egyre többen lobbyznak a letöltendő börtönbüntetés kiszabásáért, EBBEN AZ ESETBEN IS égetően szükséges lenne. Mert ez egy tendencia, ami egyre ijesztőbb méreteket ölt, és az út végén ott tornyosul a roncstársadalom réme, egy olyan világé, ahol már senkinek és semminek nincs becsülete.

Állatot tartani KIVÁLTSÁG: Azt hisszük, hogy mi választunk, de valójában ŐK teszik, és ez a döntés náluk egy ÉLETRE SZÓL. Attól a pillanattól nekik csak mi létezünk, akiket jobban szeretnek még a saját életüknél is. Ők születésüktől fogva hordozzák az erényt, amit ezek a senkiháziak (és sajnos jó eséllyel a gyermekeik) sosem fognak megtanulni, a FELELŐSSÉGVÁLALLÁST. Végszóként beugrik a mémesült kép és mondás: Mikor utcára teszed az idős kutyád, megmutatod a gyerekednek, hogyan bánjon majd veled, ha megöregszel.

Kedves olvasónk, akinek nem inge, ne vegye magára!